Intézménymutató:
Haromszek Lap- es Konyvkiado /H-Press/
1990. szeptember 20.
A Napsugár és a Szivárvány gyermeklapok terjesztését a postától átveszi a Háromszék Lapterjesztő Vállalkozás. Az összevont július-augusztusi számból 13 ezer példány Napsugárt és 10 ezer Szivárványt rendeltek. A szeptemberi számból 27 ezret, illetve 20 ezret rendeltek. /A Napsugár és a Szivárvány szerkesztőségének nyílt levele. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 20./
1995. december 30.
Benkő Levente: Szárazajta, H-Press Kft., Sepsiszentgyörgy, 1995. Kalála Könyvek/ című könyve előszava szerint: A század negyvenes éveinek Erdélyében kísérteties kongása támadt néhány falunévnek: Ipp, Ördögkút, Szárazajta, Csíkszentdomokos... Itt ártatlan embereket gyilkolt a vad düh. 1994 szeptemberében állítottak emlékművet Szárazajtán, melyre felvésték az 1944. szeptember 26-i vérengzés áldozatainak névsorát /akiket az Olteanu vezetésével bevonuló román szabadcsapat tagjai megöltek/: Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Béniám, Szép Albert, Szép Albertné szül. Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László. A kivégzettek közül két áldozatot lefejeztek.
1996. március 2.
Sylvester Lajos az 1944 végi Úz-völgyi csatára emlékezik kollektív riportregényben /Úz-völgyi hegyomlás (Háromszék Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 1996, Kaláka Könyvek) igazságot szolgáltat a túlélőknek. Hősök voltak? Nem ez a lényeg, egy véres háborúban csak vesztesek vannak. Ez a kollektív székely memoárkötet a szenvedésre, a veszteségekre koncentrál. A könyv a névtelen katonahősöknek és mártíroknak is emléket állít, s teszi ezt méltóságteljesen. Hiányt pótolva hozzájárul a közös történelem fehér foltjainak eltüntetéséhez. /Bogdán László: Visszaperelt történelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 2./
1996. április 10.
Sepsiszentgyörgyön máj. 11-én mutatják be Sylvester Lajos-Buglya Sándor Úz-völgyi hegyomlás /A székely határőrség második világháborús krónikája/ című dokumentumfilmjét és az eseményeket továbbgörgető azonos című regényét. A könyv a sepsiszentgyörgyi Kaláka Könyvek sorozatban jelentet meg. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 10./ Sylvester Lajos: Úz-völgyi hegyomás. /H-Press Kft, Sepsiszentgyörgy, 1996/, Kaláka könyvek sorozat. Előszót Farkas Árpád írt a könyvhöz, melyben a szerző emléket állított az 1944 augusztusában, a román fordulat után az Úz völgyében hadállásukat megőrző honvédszázadok és a székely határőrség pusztulásának. A túlélők beszélnek erről az időszakról, amelyről hallgatni kellett évtizedeken át. "Könnyeinket visszafojtva kaparjuk elő porladó múltunk maradékait" - kezdte könyvét Sylvester Lajos.
1997. május 15.
Máj. 15-én Csíkszeredába látogatott Püski Sándor neves budapesti könyvkiadó, a Corvina Könyvesház meghívásának eleget téve, műhelybeszélgetést tartotta a székelyföldi kiadók és nyomdák képviselőivel /H-Press, Trisedes Press, Bon Ami sepsiszentgyörgyi, valamint Pro-Print, Pallas-Akadémia, Státus, Kájoni Könyvkiadó csíkszeredai/, majd az olvasókkal találkozott. Püski Sándor elmondta, hogy az erdélyi könyveseknek 50 %-os kedvezménnyel adja könyveit. Ugyanezen a napon a Kriterion Galériában megnyílt Fekete Zsolt marosvásárhelyi festőművész kiállítása. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19., Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 20./
1998. március 21.
Közel 200 millió forintot költött az Illyés Közalapítvány az elmúlt négy évben a határon túli magyar sajtó támogatására. A segítség hol pénz, hol számítógép vagy autó, s bár az újságokat nem Magyarországról tartják el, időnként életmentőnek bizonyultak a budapesti források a 11 határon túli magyar napilap némelyike számára, állapította meg Riba István összegzésében. Ugyanazok a lapok jelennek meg, többször új néven és más tartalommal, mint a hetvenes-nyolcvanas években. Próbálkoztak ugyan új napilapok indításával, de fennmaradnia egyiknek sem sikerült. Legutóbb idén januárban Sepsiszentgyörgyön az Erdély bukott meg. A Nap című újság Pozsonyban 1989-ben került az utcára, a Független Magyar Kezdeményezés, majd az utódjának tekinthető Magyar Polgári Párthoz közel álló napilap volt. A lap 1995-ben megszűnt. A Szabad Földműves hetilap munkatársai 1991-ben indították meg a Szabad Újság címen a napilapot, amely azonban csak két évig bírta, majd 1993 júliusában több magyarországi szervezet, a Magyarok Világszövetsége és a Pro Professione Alapítvány támogatásával hetilappá alakult át. Az Erdély /Sepsiszentgyörgy/ napilap egy hónapig állta a sarat, végül 100 millió lejes veszteséget okozva megszűnt, mondta el Willmann Walter, az Európai Idő főszerkesztője. A rendszerváltás leginkább a Romániai Magyar Szót viselte meg. Gyarmath János főszerkesztő tájékoztatása szerint a napilap 1990-ben még 150 ezres példányszámot ért el, jelenleg a tizedét, 15 ezret nyomnak. Bevételeik 30 százaléka származik hirdetésből. A Temesvári Új Szó 1994-ig napilap volt, 1995 óta csak hetilapként jelenik meg /Heti Új Szó/. Az erdélyi magyar napilapok a következő példányszámban látnak jelenleg napvilágot : 21 ezer példányban a Bihari Napló (Nagyvárad, Bihari Napló Rt.), 20 ezerben három napilap: Hargita Népe (Csíkszereda), Háromszék (Sepsiszentgyörgy, H-Press Kft.), Népújság (Marosvásárhely, Impress Kft.), 15 ezerben a Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti, Zotmar Press Kft.), 10 ezerben a Szabadság (Kolozsvár, Szabadság Kft.) és 7 ezerben a Jelen (Arad, Jelen Kft.) A Kárpáti Igaz Szó (Ungvár) évek óta csak hetente háromszor jelenik meg, mert az ukrán posta csak ennyi napon hajlandó terjeszteni. példányszáma 9 ezer körül van. Terjesztési nehézségekkel magyarázza Bálint István főszerkesztő, hogy csak 1 5 ezer példányban jelenik meg a valaha legterjedelmesebb magyar nyelvű napilapnak számító Magyar Szó (Újvidék). A lap állami képben van. Lovász Attila, az Új Szó (Pozsony) főszerkesztője szerint lapjából ma 40 ezret nyomnak /vasárnap a dupláját/ az 1990-es 61 ezer helyett. Az Új Szó tulajdona pozsonyi Vox Nova Rt., a többségi tulajdonos a düsselfdorfi Rheinisch-Bergische Druckerei und Verlags-GmnH. Szlovákiai magyar politikusok szerint megvan annak a veszélye, hogy Meciar miniszterelnök megveteti a lap részvényeit, s így az egyetlen szlovákiai magyar napilap a mai szlovák kormánypárthoz közel álló tulajdonos kezébe kerül. Szlovákiában és Romániában a lapok az ottani kormányoktól nem kapnak támogatást, Vajdaságban és Ukrajnában viszont kapnak kisebb-nagyobb apanázst. /Riba István: Határon túli magyar politikai sajtó. = Heti Világgazdaság, márc. 21./
1998. május 9.
A szülőföld, Háromszék emlékezik Barabás Miklósra, a nagy festőművészre, halálának századik évfordulóján. A Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/, a Baász Művészeti Alapítvány, a Barabás Miklós Céh vállalja a szervezést másokkal együtt. A munka oroszlánrészét Jánó Mihály, a Kovászna Megyei Művelődési Felügyelőség főfelügyelője vállalta. A megnyitó június 20-án lesz, a Székely Nemzeti Múzeumban, melynek képtára a renoválás után ekkor nyitja meg kapuit. Kiállítják Barabás Miklós mintegy 1200 alkotását! A tárlat anyagához segítséget kaptak a magyarországi és az erdélyi múzeumoktól, a bukarestitől is, sok gyűjtő szintén kölcsönzi a kiállítás idejére a tulajdonában levő Barabás-képet. Június 21-én pedig Árkoson, a Szentkereszty-kastélyban tudományos értekezletet rendeznek Barabás Miklós életútjáról és bemutatják a művész önéletírásának újra kiadott kötetét, melyet a H-Press /Sepsiszentgyörgy/ ad ki. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./
1998. október 23.
Megalakulásának 139. esztendejében, 65 évvel az első Sepsiszentgyörgyön tartott vándorgyűlése után az Erdélyi Múzeum-Egyesület visszatért Háromszékre: okt. 23-án a városban tartotta az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya éves vándorgyűlését. A tudományos ülésszak címe: Örökös válaszúton - 1956. Kónya Ádám a Cimbora-olvasó Maléter Pál és Benedek Elek kapcsolatáról, Gagyi Balla István pedig /felolvasták/ 1956 Sepsiszentgyörgyön, a Székely Ifjak Társasága történetének tükrében címmel tartott előadást. Benkő Levente bemutatta Volt egyszer egy 56 című, a Háromszék Lap- és Könyvkiadó gondozásában /H-Press Kiadó/ megjelent könyvét. Ezután két szakosztályban folyt tovább a vándorgyűlés, amelyen az 1848-as szabadságharcra emlékeztek. A Kor és forrás témakör előadásai dr. Egyed Ákos történész, a Hősök és emlékeké dr. Csetri Elek irányításával hangzottak el. A részvevők megtekintették a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt gróf Mikó Imre dokumentációs emlékkiállítást. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24., az előadások felsorolása: okt. 22./ Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című könyvéből vett részlettel emlékezett a forrdalomra a brassói hetilap. /Brassói Lapok (Brassó), okt. 23./
1998. október 23.
Megalakulásának 139. esztendejében, 65 évvel az első Sepsiszentgyörgyön tartott vándorgyűlése után az Erdélyi Múzeum-Egyesület visszatért Háromszékre: okt. 23-án a városban tartotta az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya éves vándorgyűlését. A tudományos ülésszak címe: Örökös válaszúton - 1956. Kónya Ádám a Cimbora-olvasó Maléter Pál és Benedek Elek kapcsolatáról, Gagyi Balla István pedig /felolvasták/ 1956 Sepsiszentgyörgyön, a Székely Ifjak Társasága történetének tükrében címmel tartott előadást. Benkő Levente bemutatta Volt egyszer egy 56 című, a Háromszék Lap- és Könyvkiadó gondozásában /H-Press Kiadó/ megjelent könyvét. Ezután két szakosztályban folyt tovább a vándorgyűlés, amelyen az 1848-as szabadságharcra emlékeztek. A Kor és forrás témakör előadásai dr. Egyed Ákos történész, a Hősök és emlékeké dr. Csetri Elek irányításával hangzottak el. A részvevők megtekintették a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt gróf Mikó Imre dokumentációs emlékkiállítást. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24., az előadások felsorolása: okt. 22./ Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című könyvéből vett részlettel emlékezett a forrdalomra a brassói hetilap. /Brassói Lapok (Brassó), okt. 23./
1999. március 16.
Újból megjelent a budapesti Kovács István történész, költő Bem apó című könyve a H. Press Kiadónál (Sepsiszentgyörgy). A könyvet márc. 14-én a Székely Nemzeti Múzeumban (Sepsiszentgyörgy) mutatta be Kónya Ádám múzeumigazgató és Farkas Árpád költő. Ezzel kezdődtek Sepsiszentgyörgyön a márc. 15-i megemlékezések. /A legendákon túl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
1999. augusztus 28.
A második világháború Úz-völgyi csatájára emlékezők ismét összegyűltek a hősi halottak temetőjében. Sylvester Lajos találóan írhatta, hogy vesztes csaták győzedelmes serege gyűlt össze. Győzedelmes, mert legyőzték a félelmet, hagyományt teremtettek: "a hősi halottak leszármazottai mellett az egész Kárpát-medencéből erre sereglenek az emberek minden évben, emlékművel, filmmel, könyvvel, könnyel, emelkedett hangú bibliás, zsoltáros ünnepi beszédekkel hódolt a szülőföld egykori védelmezői emlékének, s hadtudományi munkákkal a nemzetközi köztudatba is beépíti az úzi s az egész Kárpát-karéj háborús eseményeit." /Sylvester Lajos: Fénynyaláb a völgy fölött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./ Sylvester Lajos könyve állított emléket ennek az emlékezésnek, továbbá az Úz-völgyi csatának: Úz-völgyi hegyomlás /H-Press Kft, Sepsiszentgyörgy, 1996/
2000. január 22.
Megjelent Bogdán László Szentgyörgyi demokritus /Kaláka Könyvek, Háromszék Lap- és Könyvkiadó (H-Press), 1999/ című munkája, melyben a szerző kötetbe gyűjtötte a lapokban megjelent írásait. /Márkó Imre: Szentgyörgyi demokritus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./
2000. január 22.
Megjelent Bogdán László Szentgyörgyi demokritus /Kaláka Könyvek, Háromszék Lap- és Könyvkiadó (H-Press), 1999/ című munkája, melyben a szerző kötetbe gyűjtötte a lapokban megjelent írásait. /Márkó Imre: Szentgyörgyi demokritus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./
2000. június 6.
Jún. 5-én osztották ki Bukarestben a Román Írószövetség 1999. évi díjait. A kisebbségi irodalom kategóriában Bogdán László író, a Háromszék belső munkatársa Szentgyörgyi demokritus /Háromszék Lap- és Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy/ című munkáját jutalmazták. /Díjazottjaink. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./ Jánosházy György marosvásárhelyi költő, műfordító pedig Shakespeare: Öt dráma c. fordításkötetéért kapott díjat. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./
2001. május 1.
B. Kovács András Végvidék (H-Press Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001) című kötetében olyan, a 19., illetve a 20. században lezárult beolvadási folyamatok utóéletével foglalkozik - a székelységbe betagolódó románságról van szó -, melyek arra késztetnek, hogy az asszimiláció kérdéskörét a másik oldalról is végiggondoljuk. Ezeket a korábbi identitásuk nyomait őrző tízezreket - ortodox és görög katolikus magyarokat - az impériumváltás után a román hatalom megpróbálta a maga céljaira felhasználni. Erőfölénye, a felkínált előnyöknek, ezeken túl az új nemzeti öntudatnak tulajdoníthatóan részleges sikereket elért e politika. /Csákány József: A nyelvhatár mentén. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 1./
2001. augusztus 11.
67. évében, kovásznai otthonában váratlanul elhunyt Fábián Ernő /Kovászna, 1932. okt. 12. - Kovászna, 2001. aug. 9./ nyugalmazott tanár, író, filozófus. Példaértékű munkás élete, nemzetét féltő szeretetének örök lángolása feledhetetlen emlék, példamutató útjelző marad számunkra, állapította meg a lap munkatársa. Az erdélyi gondolkodás elkötelezett híveként könyvei, elemzései, kritikája maradandó érték az erdélyi magyar közélet számára. Fábián Ernőt aug. 11-én szombaton helyezik örök nyugalomra a kovásznai ravatalozó házból. /(Flóra Gábor): Elhunyt Fábián Ernő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./ A temetésen az elhunyt hozzátartozói, tanítványai, tisztelői és barátai mellett részt vett Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára is. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./ Akik eljöttek, hogy elkísérjék utolsó útjára Fábián Ernőt, tisztában voltak azzal, hogy olyan kivételes személyiségű nemzettársuktól búcsúznak, aki életútját nemzete-nemzetisége szolgálatába állította. A temetésre Kovásznára érkező Németh Zsolt államtitkár búcsúzott elsőként Fábián Ernőtől, testamentumként jelölve meg Fábián Ernő életfilozófiáját összefoglaló, néhány éve kiadott könyvét, a Megmaradásunk parancsait. Műve - emelte ki a politikus - "üzenet a mának és a jövőnek". A külügyi államtitkár kiemelte: Fábián Ernő tanár volt, a nemzet tanára. Alkotó munkája forrás volt a Fidesz-nemzedék számára a nemzeti megújuláshoz. Befejezésként a magyar kormány és a tanítványok nevében búcsúzott Fábián Ernőtől. A bejelentett programtól eltérve, másodikként Katona Ádám szólt a szertartáson résztvevőkhöz, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés alapító tagjaként említve Fábián Ernőt, aki hatékonyan támogatta a tömörülést az úgynevezett "három szintű autonómia koncepció" kimunkálásában, amely bár most az érdekvédelmi szervezet programjának eleme, az RMDSZ vezetés, vétkes mulasztása nyomán, nem küzd alkalmazásukért. Keményen bírálva az RMDSZ csúcsvezetését, szót emelt a zetelaki ártatlanul elítéltek rehabilitálásáért, a kézdivásárhelyi bebörtönzöttek szabadlábra helyezéséért, s a "nemzeti és keresztény alapú" politizálást sürgetve fölvetette a kettős állampolgárság fontosságát is. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója a közös diákévek emlékeit idézte. Gazda József, a barát és a harcostárs Fábián Ernő tervezett könyvéről /Panasz az utókorhoz/ szólt. /(Flóra Gábor): Akik az útban bíznak, szárnyakra lelnek... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./ Fábián Ernő /Kovászna, 1934. okt. 12. - Kovászna, 2001. aug. 9./ kötetei: Apáczai Csere János /Dacia, Kolozsvár, 1975/, Az ember szabad lehet (Eötvös József eszmevilága, Dacia, Kolozsvár, 1980/ Egy polgártárs a kuckóból - esszék, pamfletek /H-Press Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 1997- Kaláka Könyvek/ Balogh Artúr: Jogállam és kisebbség /Téka, Kriterion, Bukarest, Kolozsvár, 1997/ Összeállította, bevezetőt írta: Fábián Ernő.
2002. június 8.
Megjelent Papp Annamária Szögesdrót /Háromszék Lap- és Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy/ című riportkötete. A hadifogság és a nem katona létükre is rabságba hurcoltak gyötrelmeit elszenvedett erdélyi magyar emberek visszaemlékezéseit tartalmazó írások az elmúlt hét év alatt jelentek meg a Szabadság hasábjain. A könyv három nagy fejezetre oszlik: Magyar honvédek szovjet fogságban; Magyar honvédek nyugati fogságban; Polgárok szovjet fogságban. /Ö. I. B.: Szögesdróttal a szabadságért. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./
2002. július 13.
A romániai magyar nyelvű helyi és regionális napilapok vezetői júl. 12-i kolozsvári találkozójukon elhatározták a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületének a bejegyzését. Az alapító tagok: az Inform Média Kft. (a nagyváradi Bihari Napló kiadója), a Hargita Népe Lapkiadó (csíkszeredai Hargita Népe), az Impress Kft. (marosvásárhelyi Népújság), a Concord Media Rt. (aradi Nyugati Jelen), a Szabadság Kft. (kolozsvári Szabadság), a Zotmar Press Kft. (szatmárnémeti Szatmári Friss Újság) és a H-Press Kft. (sepsiszentgyörgyi Háromszék). Az egyesület nyitott minden további romániai magyar lapkiadó előtt, amely a véglegesítendő alapszabályzatot elfogadja. Az új szervezet célja a romániai magyar nyelvű írott sajtó kiadói érdekeinek képviselete és védelme. Az egyesület támogat minden olyan kezdeményezést, amely a romániai magyarság érdekeit képviseli, illetve az anyanyelvű sajtó fejlesztésére irányul. /Bejegyzés előtt a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesülete. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./
2002. augusztus 10.
Az első kötetes Papp Annamária újságíró könyvében /Szögesdrót. Kaláka könyvek, Háromszék Lap- és Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001./ szembeállította a nyugati szövetségesek fogságában, illetve a szovjet-orosz lágerekben eltöltött esztendőket. Kötetéből kiderül, hogy mekkora volt a különbség az ún. keleti és nyugati fogság között, s az is érthetővé válik, hogy a háború végső szakaszában a honvédek miért igyekeztek mind nyugatabbra, hogy inkább a franciák, angolok vagy amerikaiak fogságába essenek, és lehetőleg ne a szovjetek karmaiba. Kötetéből megtudható, milyen a sarki mélyhűtőben kilenc évig tartó fogság, milyen az út Auschwitztól Szibériáig, hány szökési kísérlet után lehet szabadulni, hogyan lehet kétszer is az oroszok fogságába esni. A könyvet teljesebbé teszik a fogságban írt naplórészletek és levelek, helyszínen készített rajzok és fényképek. /Benkő Levente: Szögesdrót, ami összeköt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./
2002. szeptember 26.
Nehezen lehet fegyvertelen polgári lakosság véráldozata fölött napirendre térni. Itt van például az Erdővidéken 1944-ben bekövetkezett tragédia vissza-visszatérő komor motívuma. Benkő Levente könyvének /Szárazajta, H-Press Kft., Sepsiszentgyörgy, 1995. - Kalála Könyvek/ előszava szerint: "A század negyvenes éveinek Erdélyében kísérteties kongása támadt néhány falunévnek: Ipp, Ördögkút, Szárazajta, Csíkszentdomokos... Itt ártatlan embereket gyilkolt a vad düh." 1994 szeptemberében állítottak emlékművet Szárazajtán, melyre felvésték az 1944. szeptember 26-i vérengzés áldozatainak névsorát /akiket a románok megöltek/: Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Béniám, Szép Albert, Szép Albertné szül. Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László. /(ajtay): Rettenet. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./
2003. február 7.
Elhunyt Balogh László /Csíktapolca, 1946. máj. 21. - Sepsiszentgyörgy, 2003. febr. 5. / író. A halál mindig váratlan, akkor jön, amikor nem kellene, mondta utolsó regénye, a Tiszt úr, a kezem bemutatóján, Sepsiszentgyörgyön. A sok visszautasítás után, a kilencvenes években jött el az ő ideje, végre megírhatta sepsiszentgyörgyi regényeit, felkavaró dokumentumköteteit az ötvenes évek iszonyatos törvénytelenségeiről. Emlékezetes dokumentumkönyve a Jóisten nem áll meg Bükszádon /Háromszék Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 1997, Kaláka Könyvek/, alcíme: A kommunizmus pere. Ebben a Szárazajtán történt gyilkosságokról és az utána történt perekről volt szó, továbbá különböző perek túlélői emlékeztek. Balogh László temetésére febr. 7-én lesz, Sepsiszentgyörgyön. /Bogdán László: Búcsú Balogh Lászlótól. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr.7./
2003. március 5.
1964. augusztusában szabadulhattak a szamosújvári börtön politikai foglyai, köztük volt Puskás Attila. A szabaduló rabok a szocializmus fáját akarták kivágni (ahogy Fábián Márton, a Szekuritáté kihallgatótisztje mondta). Puskás Attila a 411-es, 1964. július 24-én kibocsátott közkegyelmi rendelet alapján szabadul. Ezt megelőzte három kegyelmi rendelet. Az első 1962. szeptember 27-én kelt 772-es (néhány társuk ennek alapján szabadult, akárcsak a bánáti szerbek), majd a 176-os 1964. áprilisában és a 310-es 1964. június 16-án, melyek alapján végre teljesen kiürültek a politikai foglyokat sanyargató börtönök. Puskás Attilát 1959. máj. 12-én tartóztatták le a csíkdánfalvi hétosztályos iskolában. Innen kísérték lakásába, s amint a házkutatási jegyzőkönyvből kitűnik - megírta Suciu Mihai hadnagy, a marosvásárhelyi 0421-es Szekuritáté-egység bűnügyi vizsgálótisztje -, találtak egy versesfüzetet is. Valójában nem találták meg versesfüzetét és naplóját, mert azt előzőleg elrejtette /és mai is megvan/. Puskás Attila fiatal csíkszeredai tanárként színdarabokat rendezett, megemlékezett március 15-ről stb. 1956-ban megírta az Október 23. című versét. Eltelt három év. 1958-ban Puskás Attilát büntetésből Csíkdánfalvára ,,száműztek", amikor Sántha Imre utolsó éves diák eljött Sepsiszentgyörgyre, hogy színész legyen, hátrahagyva magyarkodó verseit. Ezeket a verseket megtalálták a szekusok, s ezzel megindult a lavina. Sorra tartóztatták le a diákokat, tanárokat. Így került össze a tizenegy emberből álló vádlottcsoport: hat tanár, öt diák. Puskás Attila lett a fő vádlott. Húsz évet kapott a Büntetőtörvénykönyv 209-es paragrafusának 1. pontja alapján, megtoldva 10 évvel a 325-ös cikkely 3-as bekezdése c pontja alapján. Az első ,,államellenes felforgató tevékenységet", a második ,,tiltott írások terjesztését" rótta fel . Puskás Csaba, megtudva, hogy testvérét letartóztatták, Csíkszeredára sietett, egyenesen a Szekuritátéra ment, hogy számon kérje: miért tartóztatták le a bátyját? A válasz helyett ígéretet kapott: nem fognak róla sem elfelejtkezni! Őt 18 évre ítélték. Szamosújvár börtönében volt 1960. január 23.-1964. augusztus 3-a között. Ezekről az évekről többeknek is beszélt, az ismertebb interjúk: Balogh László: A fővádlott - megjelent a Romániai Magyar Szóban 1993 őszén -, majd és Te hol voltál, Szent György? című kötetében (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001), továbbá Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című, 1998-ban a sepsiszentgyörgyi Kaláka-sorozatban, a H-Press Kiadónál megjelent könyvében. Legalaposabban néhai Gagyi-Balla István interjúja fogja át úgyszólván egész életútját, amelyet az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete rendelt meg, s amely az Oral History Életutak annotált jegyzékében a 97. oldalon szerepel. A katalógust 1996-ban adták ki. Kisebb részletek, versek más magyarországi és romániai lapokban láttak napvilágot. Tótfalvi Zoltán magyarországi támogatással megszervezte az Utak a Duna-deltába emlékező túrát 1996-ban, s az erről készült filmet 1997. februárjában a 28. Magyar Filmszemle alkalmával Sorsod sötétlő árnyak közt címmel mutatták be. Tófalvi Zoltán évek óta elkötelezte magát az erdélyi 1956 eseményeinek és következményeinek felkutatására. Puskás Attila börtönéletének arra a részére tért ki, amelyet akkor tudott meg, miután Bukarestben elolvasta a 19 kötetnyi, 2200 lapon átkígyózó rémséget,Szamosújváron előbb tizenkét órát, majd tízet, 1964-ben nyolcat dolgoztak a bútorgyárban. A leghitványabb börtönőr Gábor Tibor magyar cigány volt, akinek szadizmusával csak a börtönparancsnok, Goiciu és a gyár igazgatója, Mihalcea vetekedett. Az állandó zaklatás, váratlan kutatások, szigorú büntetések a legcsekélyebb ,,fegyelmezetlenségért" az 1964-es évben ritkábbá váltak. Miután a román politika a nemzetiszocializmus irányába fordult, nagy felháborodást váltott ki egyrészt a Historia Mundi néven elhíresült világtörténelmi kiadvány, de az Erdélyre vonatkozó magyarországi történelmi könyvek is. Beindultak tehát a román nép kétezer éves történelmét ismertető tanfolyamok, s ezzel párhuzamosan a vasárnapi nyilvános ,,meaculpázások". Ezeken egyesek elmondták az egybegyűjtötteknek ,,vétkeiket", majd ,,leleplezték" a még mindig megátalkodottan reakciósokat. Puskást is felkérte az EMISZ elnöke, néhai Orbán László, aki viszont egy Ady László nevű volt belügyi tiszt (kegyvesztett és elítélt lett) utasítását hajtotta végre. Puskás nem vállalta. A börtönbeli besúgás példájára néhány mondat a szeku irattárából kimásoltatott anyagból: ,,Ez év januárjában számot vetettem a múltammal, azzal, amit elkövettem. Puskás Attilával az élen minden "híve" elítélt engem, és megtagadtak. Addig sem volt velem jóban (mármint P. A.), de azután egyáltalán nem. (...) Nemegyszer álltam szóba vele helytelen álláspontja miatt. Mindig visszavert nacionalizmusával, azt a benyomást keltve bennem, hogy megátalkodott, sőt, bigott, fanatikus vagy éppenséggel agybeteg..." Más: ,,A következőket nyilatkozom, mivel a kulturális-nevelő tevékenységem során a szamosújvári börtönben megállapítottam, hogy létezik egy nacionalista magyar csoport, s ezúton jelentem azt, hogy kik ennek a csoportnak a tagjai: Puskás Attila, 57-es cella (továbbiakban felsorol még tíz nevet más cellákból). /Ezeket a neveket a szekusdossziékat vizsgáló bizottság, a CNSAS kihúzta./ (...) Ismert Puskás Attila esete a börtönadminisztráció előtt, amikor az adminisztráció egyes intézkedéseit (azt, hogy csak románul beszélhetünk a cellában - P. A. megj.) megsemmisítette azáltal, hogy úgy állította be, mint ami a magyar rabok ellen irányul. Más alkalommal, 1962. október 23-án P. A. néhány magyar ifjat gyűjtött maga köré, és 1956. október 23. jelentőségéről beszélt nekik..." (jelenti Ady Ladislau valamikor 1964-ben, dátum nélkül - P. A. megj.) És még egy: ,,...Megengedte magának, hogy ő, mint a magyar elit egyik képviselője, úgy minősítsen minket, vagyis alulírottat (A. F. - nem adom meg a teljes nevét, mert megyénkben él, az elszámolást lelkiismeretére bízom) és másokat, akik megértettük azt, hogy hibáztunk, és állást foglaltunk ezekkel szemben, hogy elárultuk a magyar ügyet, a magyar nép ügyét. (...) Azt mondtam neki, hogy valóban ellensége vagyok, s mindazoknak, akik a nép érdekeinek ellenségei, azokkal vagyok, akik új életet alkottak, akik a szocializmust építik..." (Sohasem mondta, hogy ellenségem - P. A. megj.) - A szekus tisztek azt mondták Puskás édesanyjának, hogy rossz magaviselete miatt csak akkor szabadulhat, ha meggyőzi fiát a javulásról, ami azt jelentette, hogy szolgálja a szekut. Édesanyja azonban egyetlen ilyen szót sem szólt neki.Az ismert író és publicista, Stelian Tanase Gheorghiu-Dej uralmának éveit kutatva megállapította, hogy 1957 decemberében 8578 tiszt, 3375 altiszt, 5816 civil és 11 193 ,,segédszemélyzet" alkotta a szeku állományát. De a hozzáférhetetlen A szekuritáté fehér könyve (Cartea alba a securitatii, megjelent az Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ kiadásában 1994-ben) már a ,,hiteles" számokat közölte: 9884 tiszt, 3488 tovább szolgáló altiszt, 5284 civil. Ezeken kívül a Szekuritáté operatív egységei 5633 tiszttel, 4108 tovább szolgáló altiszttel, 1416 civillel, valamint 42 028 sorköteles katonával duzzadtak fel 1958-ban. 1955-57 vége között 6214 politikai rab volt. Ez egy év alatt, 1958-ban 10 125-re, majd 1960. januárra 17 613-ra ugrott a létszámuk. További adat: letartóztatva 1958-ban 47 643 politikai ,,bűnöző", ez a csúcs, mivel 1959-ben ,,csak" 37 893 személy kerül vizsgálótiszt elé. Újabb esés: 1960-ban mindössze 21 176 embert tartóztatott le a szeku. 1958 júliusától már halálos ítéletet is hozhatnak. Pacepa tábornok valamennyi könyvében igyekezett ,,hazafi" lenni, az ötvenes-hatvanas évek embertelenségeit a szovjet KGB abszolút befolyásának tulajdonította. S ezt bőven illusztrálja a hírhedt besszarábiai orosz, akit Gheorghe Pintilienek keresztelnek át (alias Pintilie Bodnarenko ukrán NKVD-ügynök). A Szovjetunió által ,,felszabadított" valamennyi közép-kelet-európai ország állambiztonságát minden szinten szovjet ügynökök ellenőrizték és irányították. Így tehát Romániában a Szekuritáté megalakulásának évében (1948. augusztus 30., az alapító törvényrendelet száma: 211.) a koncepciós perek főrendezője (szabotázs és kémkedés vádakkal) Alexandru Nicolski, a kihallgatótisztek főnöke. A DGSP (Directia Generala a Securitatii Poporului) Nemzetbiztonsági Főigazgatóság főnöke pedig Gheorghe Pintilie (Pantyusának hívják bizalmasan). Virgil Magureanu 1998-ban úgy tudta, hogy még 1989 lázas napjaiban nyomban eltűnt 100 000 szekusdosszié, de még mindig van 1 267 384 (!), amiből 81 295 a volt politikai elítélteké, 35 305 a ,,felszabadulás" előtt elítélteké (legionáriusok, kommunisták, nemzetiségiek), és 603 333 dosszié azé a 425 000 informátoré, akik a szekunak dolgoztak. Más források - pl. Pacepa is - ennek a számnak legkevesebb kétszeresére teszik az informátorok (és együttműködők) számát. Persze, a büntető törvénykönyv vonatkozó fejezete tulajdonképpen 1936-tól az 1949-es éven át egészen a jelenlegi 1968-asig, amelyet 1975-ben, majd 1990-ben s ezt követően is módosítottak, egyaránt tartalmazza más és más cikkelyben, más és más megfogalmazásban az állam biztonsága elleni bűncselekményeket - most már enyhébb büntetésekkel. Puskás elhatározta, hogy megismeri a vele kapcsolatos szekusdossziékat, ezért a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Nemzeti Tanácshoz fordult. Végül jelezte a hivatal, hogy tizenkilenc dossziéban 2200 oldal vár áttekintésre. Elutazott Bukarestbe, átnézte az 1964 decemberétől 1989 decemberéig született besúgó jelentést, ezek róla szóltak. Megdöbbentő volt a sok jelentés.Mindegyik fedőnevén szerepelt, de egyiküket felismerte, Németh Ernő doktort, aki most Magyarországon él. Volt, aki azzal az ürüggyel jött, hogy szakkönyvet kér. Puskás őt a konyhában fogadta, holott neki a dolgozószobát kellett volna szemügyre vennie. Le is tolta érte a kapcsolattartó tiszt. A jelentések szerint Magyarországon 22 millió forintot örökölt, amit az Erdélyt felszabadító csapatokra akar költeni. Puskás az iratokból megtudta, hogy sok tisztet állítottak rá. Az egyik vaskos dosszié levelezésének kivonatát tartalmazza. /Puskás Attila: Kisemberek a vörös pók hálójában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4., folyt.: márc. 5./
2003. március 19.
Rendkívüli tanácsülést hívott össze márc. 20-ra Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester a múlt hétvégi rendőrségi razzia kapcsán, amely során több tíz fiatalt állítottak elő. A városi rendőrség alakulata márc. 14-én este szállt ki a Sláger szórakozóhelyre, és igazoltatták a vendégeket. Harminchét, személyazonossági igazolvány nélküli fiatalt betuszkoltak a kint várakozó autóba, és a parancsnokságra vitték. A fiatalok szerint néhányan kabát nélkül kényszerültek a távozásra; akadt, aki nyaklevest is kapott, mert nem verte le a havat a lábáról, mielőtt beült az autóba. A városi parancsnokságról a megyei rendőr-főkapitányság Kőrösi Csoma Sándor utcai épületébe vitték a fiatalokat, és mivel egyszerre csak két személy mehetett be a terembe, ahol az ujjlenyomatokat vették, a többiek órákig kint fagyoskodtak az udvaron. Orbán Barra Gábor, akinek 14 éves fia 11 óráig volt "kimenős", kétségbeesve rohant a városi rendőrségre, ahol azt mondták, a gyerekeket hazaengedték. Ám a fiú nem volt sem otthon, sem a Slágerben. Orbán ismét visszament a rendőrségre, ahol ekkor már ordított, szedjék elő a fiát, így derült ki, a gyerekek a megyei rendőrség udvarán tartózkodnak. Constantin Scurtu megyei parancsnok szerint rutinellenőrzésről volt szó, semmilyen törvénytelenség nem történt. "A jogszabály nem tiltja, hogy ujjlenyomatot vegyünk, és fényképet készítsünk" - fejtegette. Hozzátette, a március 14-i dátum véletlenszerű, hetente tartanak hasonló ellenőrzéseket. A rendőrségi beszámoló szerint éjjel egy órakor fogták el az alkoholt fogyasztó kiskorúakat, a szülők a hibásak, akik nem ügyelnek gyermekeikre. A rendőrökkel folytatott beszélgetés előrehaladtával előbb éjfél, majd tizenegy óra, sőt fél tizenegy lett a razzia időpontja. Bodeanu zavaros magyarázkodása során elmondta, az elmúlt másfél hónapban hat éjszakai rendbontást jelentettek a különböző szórakozóhelyekről. Elismerte azonban, hogy egyetlen esetben sem a Slágerben történt a verekedés, rendzavarás. A városi rendőrség vezetői tagadják, hogy kabát nélkül hurcolták volna el a gyerekek egy részét. Szerintük nem igaz az sem, hogy nem engedték telefonálni őket, és nem csattant el egyetlen tasli sem. "Bizonyítsák be, hogy nem így volt" - hangzott az indulatos válasz, amikor a gyerekek vallomásaira hivatkoztunk.A behurcoltak nemzetiségi hovatartozásáról a városi rendőrparancsnok azt állította, 27 százalékuk román volt, "ami megfelel a város lakossági arányának". Ioan Bodeanu tájékoztatása szerint a harminchét előállított közül tizenhármat azonnal elengedtek, mert már szerepeltek nyilvántartásaikban. Közülük hat volt román nemzetiségű. Egy fiatalt autólopás gyanújával visszatartottak, 23 esetében (közülük két román) pedig elvégezték a bűnügyi nyilvántartásba vételhez szükséges procedúrát. Albert Álmos polgármester találkozott a városi és a megyei rendőrkapitányokkal. A polgármester az alkalmazott módszert elfogadhatatlannak tartja, és ígéretet kapott, hogy ha a jövőben ismét sor kerülne hasonló rendőrségi razziára, értesítik a város vezetőjét is erről. Puskás Bálint szenátor márc. 17-én parlamenti interpellációban fordult a belügyminiszterhez az ügy kapcsán. A szenátor elmondta, három kérdést fogalmazott meg Ioan Rusnak: mi a véleménye arról, hogy kiskorúakat visznek be a rendőrségre, és nem értesítik azonnal a szülőket; mi az oka, hogy bűnügyi nyilvántartásba kerülnek azok, akiket egy razzia során bevisznek; hozzá kell szoknunk a hasonló rendőrségi zaklatásokhoz, vagy véletlen esetről van szó? Puskás Bálint elmondta, felszólalását pozitívan fogadták kollégái, akik politikai hovatartozástól függetlenül elítélték a történteket. A sepsiszentgyörgyi ügyben érintett gyerekek szülei közül tizenketten a szenátus emberjogi bizottságához fordultak beadvánnyal, amelyben kérik, vizsgálják ki az ügyet. A dokumentum tegnap reggel került a bizottság asztalára. A szenátor hangsúlyozta, az emberjogi bizottság alelnöke, Frunda György ígéretet tett arra, hogy kiemelt figyelemmel követi az ügyet. /Farkas Réka: A szenátusban a razzia ügye. Megfélemlítő rendőrségi akció Sepsiszentgyörgyön? = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./ Sepsiszentgyörgyön Constantin Scurtu főkapitány indokoltnak, jogosnak és törvényesnek tartotta a sepsiszentgyörgyi Sláger diák-szórakozóhelyen márc. 14-én tartott, rohamosztaggal bővített rendőrségi akciót és az utána történteket. Ezzel Ioan Bodeanu és Corneliu Campeanu, a városi rendőrség parancsnoka, illetve helyettese, és igencsak helyeselték a román sajtó képviselői. Azt állították, hogy egy ujjal sem nyúltak az ifjakhoz, senkit sem vittek el kabát nélkül, megengedték, hogy telefonon értesítsék a szülőket. Az ellenvetést - miszerint a Háromszék lapnak többen az ellenkezőjét jelezték: hogy látták, amint egy társuk nyaklevest kapott, egyikükkel fekvőtámaszt végeztettek, néhányukat kabát nélkül vitték el, nem engedték telefonálni - azzal hárították, hogy mivel bizonyítják? Az akciót indokolták, hogy január 20. és március 12. között hat botrányos eset történt szentgyörgyi mulatóhelyeken. A Slágerben nem történt semmilyen rendzavarás, de a rendőrök hozzátették, éppen ideje volt itt is ellenőrizni. Tagadták, hogy az esetnek köze lett volna a március 15-i ünnepségekhez, aztán később azt állították, hogy ezáltal is meg akarták előzni a zavargásokat a másnapi rendezvényeken. A rendőrfőkapitány szerint természetes, hogy felvonult a rendőrség, nem várhatták meg - mondotta -, hogy egymás torkának essenek (!). Kimutatásuk szerint a 37 őrizetbe vett fiatalnak háromnegyede magyar, a többi román és cigány. Puskás Bálint Zoltán szenátor az üggyel kapcsolatban politikai nyilatkozatot tett a felsőházban, és kérdést intézett Ioan Rus belügyminiszterhez. /Szekeres Attila: Megfélemlítés Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./
2003. július 22.
Sylvester Lajos Csupa csapás az élet /Háromszék Lap- és Könyvkiadó Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000/ Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve alcímmel írt riportkönyve arra a háttéranyagra épül, amelyet 1996- 99 között a Voltunk mük es hatvanperces történelmi dokumentumfilmhez a Kárpátok külső lábánál, Csángóföld ön és a Kárpát-medencében a Barcaságtól Sopronig gyűjtött. Sylvester felfigyelt az elmúlt napokban a csángóföldi magyarórák tárgyában közölt, többnyire euforikus hangvételű írásokra. Az eddigi csángómentő erőfeszítések óvatosságra intenek, figyelmeztetett Sylvester.A papság agresszívebbé vált magyarellenessége, és a helyi hatóságok jelenlegi támadása is erősebb minden ellen, ami a csángók magyar identitástudatát alakíthatná vagy megtarthatná. A helyi sajtó hajmeresztő hamisítás pedig egyszerűen példátlan. A hírek szerint júl. 3-án Bákóban egy olyan megbeszélésre került sor, amelyen a csángószervezetek vezetői, Markó Béla RMDSZ-elnök és kísérői társaságában jelen volt Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt alelnöke, Radu Catalin Mardare prefektus és Gheorghi Iorga megyei főtanfelügyelő. A megbeszélésen a magyar részvevők meglepetésére elvben megállapodtak, hogy szeptembertől magyar nyelvet tanuló csoportok indulhatnak a szülők közjegyző által hitelesített kérése alapján Frumószán, Külső-Rekecsinben, Lészpeden, Magyarfaluban és Somoskán is. Ekképpen a heti néhány órányi magyaroktatás Klézsével és Pusztinával együtt hét déli csángó településre terjedne ki. Ez a magyarkönyvmáglyákhoz, a gyermekek és szülők meghurcoltatásához és megfélemlítéséhez, a papság intoleráns viselkedéséhez viszonyítva üdvözlendő lépés. A csángókérdés kapcsán viszont nem szabad megfeledkezzünk alapvetően fontos dolgokról, írta Sylvester Lajos. A moldvai csángóság ősztől összesen 140 gyermekre kiegészülő heti néhány órás anyanyelvi oktatása nem helyettesíti a teljes értékű anyanyelvű oktatást. A mostani ígéret elsősorban gesztus- és szimbólumértékű. A mostani néhány órás magyar nyelvű oktatás és képzés, az anyanyelvi nevelés az első lépés a moldvai magyarság teljes értékű anyanyelvi oktatásának megszervezése felé. A csángó fiatalok erdélyi és magyarországi oktatását fenntartó támogatásra és ennek bővítésére alapvetően szükség van. /Sylvester Lajos: Moldvai magyar oktatás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./
2003. október 9.
Megjelent Benkő Levente Székely golgota /H-Press Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, Kaláka-könyvek sorozat/ című megrendítő riportkönyve. A szerző feltárta a hírhedett földvári haláltáborba hurcolt székelyföldi magyar foglyok - katonák és civilek - megpróbáltatásait, személyes vallomásokban örökítette meg szenvedéseiket, és hiteles kordokumentumok nyomán nagyívű helyzetképet rajzol az 1944-45-ös kisebbségellenes romániai belpolitikáról, a nemzetközi összefüggésekről. /Megjelent. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 9./
2003. október 30.
Földváron hatalmas kőtömb emlékeztet az egykori fogolytábor áldozataira. Ugyanazon a Magyarhalmon a szovjet-orosz foglyok emlékét márványlapokon őrző sírkert is található. Ungvári Barna András tiszteletes az emlékműállítással az évtizedeken át elfojtott lakossági igény, a magyar népakarat megtestesítőjévé vált. Egy ideig a hatalom nem engedte meg a sziklatömb síremlékké avatását. Ungvári a kényszernek engedve a hatalmas sziklatömböt a hídvégi református parókia kerítése elé helyeztette el. Az emlékműavatásra Erdély távoli területeiről is Hídvégre-Földvárra sereglett tömeget viszont nem lehetett megfélemlíteni, fényképfelvételek sorozatai őrzik a kilométernyi hosszúságban a földvári Magyarhalom felé kígyózó sokaság látványképeit. 1998 októberétől minden évben az üres talapzatra helyezték el az emlékezés koszorúit. Az ezredforduló évétől minden évben monumentális emlékmű mellett hangzanak el az emlékezés szavai. Az emlékműállítással párhuzamosan Ungvári tiszteletes úr és társai Hídvégen létrehozták egy Fogoly-emlékkiállítást. Benkő Levente éveken át kutatta a földvári haláltábor történetét, a még élő emlékezők és a hozzátartozók. Ennek a vállalkozásnak a summája a Kaláka Könyvek sorozatban, a dr. Egyed Ákos akadémikus előszavával 2003-ban megjelent Székely golgota /H-Press Kft., Sepsiszentgyörgy/ című ,,fogolykönyv". /Sylvester Lajos: A konok kitartás kövei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./
2003. december 17.
Benkő Levente a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy nagypapája sokat mesélt neki a második világháborúról, a fogságról, ő pedig már tizenévesként mindezt feljegyezte. Benkő Levente 1991 júniusában lett a Háromszék erdővidéki tudósítója. Elvégezte a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumot. Első könyvében /Szárazajta, H-Press Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 1995/ a szárazajtai tragédiának állított emléket. 1944. szept. 26-án az úgynevezett Maniu-gárdák vérengzést hajtottak végre Szárazajtán, tíz magyart agyonlőttek, kettőt lefejeztek, fejszével, középkori stílusban. A második könyve 1998-ban jelent meg, Volt egyszer egy 56 címmel, az 1956-os erdélyi elítéltek kálváriájáról szólt. Következő könyvében a földvári fogolytáborba, továbbá Foksányban, Tîrgu Jiuban, Tighinában vagy Szibériába elhurcoltaknak állított emléket. Ez Fogolykönyv címmel jelent meg 1999-ben. Könyvritkaság, mivel a kiadója szó szerint belebukott, és a szerződött ezer példányból csak 250 darabot nyomott ki. Jó lenne újranyomni, hogy minél több emberhez eljusson. - Erdővidéken a szénbányászat a kilencvenes évek elején összeomlott, az alkalmazottak nagy részét elbocsátották. Összegyűjtöttem az erről szóló írásait, Hová mennek a bányászok? címmel. Ezek a szocioriportok hiányoznak a mai erdélyi magyar sajtóból. Ez a kis könyvecske egyfajta fényképet jelent az erdővidéki társadalom 90-es évekbeli állapotáról. Közben tovább gyűjtöttem az anyagot a földvári táborba hurcoltakról. Munkája Muszáj volt élni valahogy címmel jelent meg, amelyben 12 magyar ember mesél arról, hogy a második bécsi döntés után milyen volt az élet Észak- és Dél-Erdélyben, a háborús körülmények között. Hatodik kötete: Bűn volt a szó, olyan embernek a tragédiájáról szól, aki zseni volt, atomfizikától elkezdve a magas szintű matematikáig, folklórkutatástól találmányokig mindennel foglalkozott. Bezárták, ellehetetlenítették, halálba kergették. Ő volt Moyses Márton, aki Brassóban a Kommunista Párt székháza előtt benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát. Benkő Levente adósságot törlesztett hetedik könyvével /Székely golgota/. Tartozott ezzel az előtte járóknak, akiknek nem adatott meg, hogy saját kezűleg papírra vessék a velük történteket. Ez a földvári fogolytáborról szóló kötet. Ezek az emberek huszonévesként a fronton harcoltak, majd hazamentek, tehát nem hadifoglyokról van szó, hanem otthonukból elhurcolt észak-erdélyi magyar civilekről. Boros Ernő, a Szatmári Friss Újság munkatársa szintén összegyűjtötte a Szatmár megyéből Földvárra hurcolt magyar férfiak és asszonyok visszaemlékezéseit. Az ő kötete Minden nap eljött a halál címmel 2002-ben jelent meg. Néhai kollégája, Daróczi Ferenc pedig Maros megyében gyűjtött össze sok visszaemlékezést. Egyszer ezt a három gyűjtést egy kötetben érdemes lenne kiadni, hogy érzékelhetővé váljon, mi is történt Észak-Erdélyben a magyarokkal. /Sándor Boglárka Ágnes: Ideje van a szólásnak - vallja Benkő Levente újságíró. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./
2007. március 23.
Nem minden község büszkélkedhet egy olyan rangos sajtótermékkel, mint a Csernátoni Füzetek. A kiadvány idén januárban ünnepelte a 16. születésnapját. Első száma 1991 januárjában jelent meg. Címoldalán egy jellegzetes buzogányvégződésű kopjafa díszelgett, derekán, a molnárgomb alatt egy székely kereszttel a főmotívumok között. Azóta a Csernátoni Füzeteknek 38 száma látott napvilágot, egyenként több mint kétezer példányban. A lap színvonalas helytörténeti és művelődéstörténeti dolgozatokat tesz közzé. A csernátoni lap születésénél Haszmann Pál, Kocsis Károly és Salamon Ferenc bábáskodtak. Később olyan szakemberekkel bővült a szerkesztői gárda, mint Simó Erzsébet, Kádár Gyula, Tompa Ernő, Sylvester Lajos, valamint Albert Levente fotográfus. A kiadvány első számait a Háromszék Kiadó adta ki a Bod Péter Közművelődési Egyesület égisze alatt, a 24. lapszámtól kezdődően a megyeszékhelyi Charta Kiadó, illetőleg Kisgyörgy Tamás technikai szerkesztő gondozásában jelenik meg. Haszmann Pál olyan szerkesztői közösséget gyűjtött maga mögé, amelynek tagjai díjmentesen és kötelességtudattal látják el feladatukat. /Brassai István: Székely kereszt és molnárgomb. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), márc. 23./
